Csáth Géza levelezése

Csáth Géza: 1000 x ölel Józsi

    130 éve, 1887. február 13-án született Brenner József, akit mi Csáth Géza néven ismerünk. Az Életjel ez alkalomból teszi elérhetővé online a pár évvel ezelőtt kiadott, Dér Zoltán gyűjteményéből származó családi leveleket, amelyeket Csáth 1904-től, a Budapestre költözéstől haláláig, 1919-ig írt.  

    Az első kötetben a budapesti egyetemi évek világa jelenik meg, leveleiben jegyzetekről, tanul- mányairól ír, egy vidéki fiú gondolatai olvashatók, aki tanulja a fővárosi életet. Kiállításokra, koncer- tekre jár, ezekről be is számol szüleinek, s kritikát is ír róluk a helyi lapnak.

     A levelekből süt a szeretet, a hála, amit a Szabadkán hagyott család iránt érez, jól tanul, jól él, szórakozik, de a családi fészek melege nem pótolható. Örömmel számol be az otthonról kapott csomagokról, de remekül feltalálja magát, boldogan él.

     Medikusként vizsgálja magát, már-már hipochonder módon fél a betegségektől: meg is írja édes- apjának, akit szintén gyenge idegzetűnek fest le, hogy Tóvölgyi doktor megtiltotta, hogy megfigyelje magát: „El kell tiltani az önmegfigyelést, melynek haszna értelme nincs, de rengeteg kára igen. Ellenben a betegbe életenergiát kell öntenünk s az ő betegségének ezzel azután vége is van. Ebből láthatja – kolléga úr – hogy az idegesség nem más mint egy hatalmas pápaszem-féle mely mintegy be van igtatva az idegpályákba s a benyomásokat nagyitja. De aki tudja hogy ott a pápaszem, az csinál öntudatából egy másik lencsét csinál egy kicsinyitőt, mely azután redukálja a nagyitást és természetes képet ad. Az idegességet evvel a kicsinyitő lencsével lehet csak gyógyítani.” (1905 tavasza, id. Brenner Józsefnek szóló levél) Mint ismeretes, a kábítószerezést is egy betegségtől, a tüdővésztől való félelme miatt kezdte el pár évvel később.

     A második kötetben az 1909 és 1912 között írt levelek szerepelnek, ez már egy másik korszaka Csáth Géza életének: befejezte az egyetemet, öccse, a korábbi levelek címzettje is Budapesten él, ott tanul. Írói karrierje is szárnyal, a szemünk előtt áll össze a Délutáni álom című novelláskötete. S szintén a szemünk előtt válik az országos hírű íróból morfinista is, amit a beavatott testvérek nem vesznek komolyan, „formálisan úgy cselekszel, mintha egy novellahősöd volnál” – írja öccse 1910. június 10-én.

    A harmadik kötetben az 1913-tól haláláig írt levelek kaptak helyet, melyek már egy válságos lelkiállapotú, szorongó, szenvedő ember írásai. A valamikor annyira szeretett szülőkkel megromlik a kapcsolata, nősülését sem családtagjai, sem barátai nem értették meg, Jónás Olgát nem tartották méltónak Csáth Gézához. Pedig az asszony mindent megtett, hogy férjét távol tartsa a méregtől. A végkifejlet ismert. Az utolsó levelek már végrendeletek, utasítások, összegzések.

    A kötetek hasznos jegyzetanyagának és képanyagának köszönhetően képet kapunk a levelek körülményeiről, szereplőiről is. A levelek pedig új dimenzióban mutatják be a Brenner és a Kosztolányi család életének 1904 és 1919 közötti korszakát. 

                                                                                                                         Hicsik Dóra, 2017. február