Szabadka története

    Szabadkát 1391-ben említették először történelmi források: Losoncz István macsói bán kiadott egy körözvényt, melyben felsorolta a környéken garázdálkodó rablókat. Közöttük egy Zabatkáról származó tolvajt is. Így kezdődött. Azóta sok minden történt a városban: dúlták törökök, martalócok, elmenekült, a mocsárban rejtőző lakosait csellel próbálták kicsalogatni a hódítók, várát a maguk képére formálták a ferencesek, újra betelepült, mocsarait kiszárították, fejlődött is, amikor volt kinek és miből, majd háborúk forgatták fel a közigazgatásokat. Lakói a mélabús, szenvedélyes és szerelmes, a meg nem értettek, akik mindig tenni akartak valamit, de az első bukkanónál félreálltak, és átengedték helyüket. Lakók, akik télen a pocsolyákat kerülgették, nyáron a port szívták magukba, akik a bort az anyatejjel kapták, s akik meghaltak egy be nem teljesült szerelem miatt.

    Szabadka mindenkinek más, mindenkinek a saját képe tükröződik a városháza tornyában, mégis mindenki elvágyódik, mégis mindenki hazatér.

    Szabadka a legendák, a mitikus történetek városa. Mindenki ismer történeteket, amelyeket valamikor hallott valakitől, már senki nem tudja, mi az igazság, mégis továbbmesélik, továbbélik. Ilyen a városháza alapjaiba beleépített szalonna, a valamikor gazdagság emléke, a varázsló utcája, a föld alatti patakok folyása, a házak ablakaiban rejtőző szabadkai életek.

   Az Életjel Kiadó kezdettől fogva nagy hangsúlyt fektetett a város történetének bemutatására és megismertetésére. Több olyan könyv jelent meg az évtizedek során, amelyek máig pótolhatatlanok, megismételhetetlenek, mert a régmúlt időket idézik fel, s mentik át adataikat, történeteiket egyik nemzedékről a másikra.

    Az alábbi kötetek már nem találhatóak meg a könyvesboltokban, így ha digitalizált formában nem lennének olvashatóak, szegényebbek lennénk nélkülük.  

   Szabadka neve első említésének 620. és 625. éve között eltelt öt esztendő alatt a városról szóló kéziratok megjelentetésével és a digitalizált könyvek közzétételével az Életjel Kiadó a város előtt tiszteleg. A 625. évet az alábbi könyvek digitalizálásával ünnepelte. Szabadkát már Amerika felfedezése előtt említik az írások, ez nemcsak dicsőség, hanem kötelezettség is: a múltat meg kell őrizni!

 

Dudás Ödön: Szabadka története

 

Dudás Ödön (Zenta, 1852 – Zenta, 1889)

 

    Dudás Ödön Zentán született, szülővárosában, Temesvárott és  Szegeden tanult, de tanulmányait félbehagyta, és jegyző lett. Autodidakta módon tanult, s kutatott. Jegyzőként több bácskai városban dolgozott, s így került Szabadkára is. Nevéhez kötődik a Bács-Bodrogh nevű honismereti lap, amelyet 1878-ban indított útjára. Egyik kezdeményezője a Bács vármegyei monográfia és a Bács Vármegyei Történelmi Társulat létrehozásának. Ezenkívül történelmi cikkeket is írt. Fiatalon halt meg tüdőbajban, szülővárosában.

  1877-ben Szabadka város atyái pályázatot hirdettek egy monográfia megírására, mellyel méltóképpen emlékezhetnek meg Szabadka szabad királyi várossá válásának századik évfordulójáról. Egyetlen pályamű érkezett be: Dudás Ödöné, ezt viszont a városatyák sem tartalmilag, sem irodalmilag nem tartották megfelelőnek. Ezután kérték fel Iványi Istvánt a monográfia megírására.

    Dudás Ödön munkája előfutára volt Iványi monográfiájának, Iványi felhasználta adatait. Értékes és érdekes része a műnek a város lakóit, öltözködési szokásait, lakóhelyeit bemutató fejezete is.

 

                                                        (Forrás: Magyar László előszava, Kalapis Zoltán: Életrajzi lexikon)

 

 

Magyar László: Középkori olvasókönyv

 

 Magyar László (Hajdújárás, 1937 – Toronto, 1998)

 

    Ha valaki Szabadkán levéltárost mond, még ma is, sok évvel a halála után, Magyar Lászlóra gondol. Szabadkán és Belgrádban tanult, 1975-től dolgozott levéltárosként, s nagy érdeme volt az, hogy a kutatásait a nagyközönség elé tárta. Német- és latintudásának köszönhetően sok adatot talált más levéltárakban, ezzel is gazdagítva történelmünket. Kutatómunkáját dicséri, hogy Szabadka 300  névváltozatát találta meg oklevelekben, okiratokban, a múlt papírjain. Kutatómunkája, teherbírása, lelkesedése a város monográfusának, Iványi Istvánnak méltó utódjává tette őt.

    Az Életjel sorra jelentette meg válogatott írásainak gyűjteményeit. Ezek a kötetek mindenki számára érthetően és érdekesen járnak körül egy-egy, Szabadkához köthető témát, embert, történetet. Könnyen olvasható, népszerű témák, melyek észrevétlenül tanítanak bennünket a múltunkra.

 

Dr. Györe Kornél: Szabadka településképe

 

Györe Kornél (Ada, 1923 – Újvidék, 2000)

 

   Adán született, szülővárosában tanult, ösztöndíjjal fejezte be a tanítóképzőt. Az adai algimnáziumban, a szabadkai Pedagógiai Akadémián, majd az Újvidéki Egyetem Természettudományi Karán tanított.

   Fő műve az itt digitális formában olvasható városéletrajz. „A történetírás, a statisztika, a gazdaságtörténet, az urbanisztika, a szociológia kínálta adalékok éppen úgy beleépültek ebbe a könyvbe, mint a hagyományosan földrajzinak tudottak. Mintegy a szemünk előtt reprodukálódnak Szabadka évszázadai Györe Kornél könyvében” – írta a megjelenésekor Bori Imre.

 

                                                                                                (Forrás: Kalapis Zoltán: Életrajzi lexikon)

 

 

Pálinkás József: Szabadka népoktatása (1687–1918)

 

Pálinkás József (Torda, 1915 – Eger, 1987)

 

    Általános iskolai tanár a Tisza mentén, középiskolai tanár Szabadkán, majd a szabadkai tanítóképző igazgatója volt. Kutatási területe Szabadka és a város környékének tanítástörténete volt.

   „Bármelyik fejezetet is lapozza fel az olvasó ebben a temérdek adatot tartalmazó könyvben, olyan szakaszokra talál, amelyek a város népi életének számtalan, felszín alatti mozzanatára hívják föl a figyelmet, s azt is feltárják, hogy a régi város falai között pár emberöltővel ezelőtt is akadtak szabad szellemű emberek, akik a népoktatás kiterjesztése és terebélyesitése érdekében bátor harcot folytattak a haladást megfékezni akaró, bigott szemléletű »írástudók«, »hitközségi tanácstagok«, szolgalelkü filiszterek és a betűvetés elsajátítására vágyó népet lebecsülők vagy nem sokra becsülők ellen” – írja a könyv fülszövege.

 

 

Szekeres László: Szabadkai helynevek

 

Szekeres László (Szabadka, 1931 – Zimony, 1997)

 

   Régész, muzeológus. Ljubljanában tanult, majd a szabadkai Városi Múzeum munkatársa, igazgatója volt.  Fő területe a paleolitikum volt. Kutatásait publikálta, számtalan cikk és több kötet szerzője, a Bácsország folyóirat szerkesztője. Több jelentős ásatás vezetője. Régészként azonban nem tudott kibontakozni, mert a honfoglalás kori és az államalapítás idejéből származó kutatások, ásatások mellőzöttek voltak.

   Szabadka helyneveit egybegyűjtő kötete felbecsülhetetlen értékű, mert ezek nélkül a magyarázatok nélkül elképzelhetetlen a város történetének megismerése. Ezek a nevek már csak elszórtan fordulnak elő a szabadkaiak hagyományaiban, pedig egy érdekes város érdekes történetei lappanganak a szemünk előtt és a talpunk alatt.

 

 

Farkas Bertalan: Szabadka szabad királyi város’ századjai

 

Farkas Bertalan (Egbell, 1795 – Kecskemét, 1858)

 

   Farkas Bertalan ferences rendi szerzetes volt, aki hosszabb időt töltött városunkban, először mint a gimnázium diákja, később pedig mint az intézmény tanára és rendházfőnök. Szabadka szabad királyi város’ századjai c. munkája Szegeden jelent meg 1842-ben.

   A történet művelődéstörténeti szempontból érdekes, leírja, milyennek látták a várost és lakóit a 19. század közepén, miben hittek, mit láthattak, hogyan gondolkodtak a mellettük élő más nemzetiségű népekről. 

   Szabadka monográfiáját Iványi István írta meg a 19. század végén. Előtte azonban már léteztek kísérletek a város történetének megörökítésére, ilyen kísérlet Farkas Bertalan verses történelme is, mely a város első említésének 625. évfordulóján kerül fel az Életjel Kiadó digitális könyvtárába. 

 

 

Zomborcsevics Vince: Szabadka város királyi várossá lett emelésének évfordulója alkalmából...

 

Zomborcsevics Vince (Szabadka, 1810 – Szabadka, 1890)

 

  Szabadkán született, gimnáziumi tanulmányai után Pesten járt egyetemre, ott doktorált. Ezután visszatért szülővárosába, orvosként dolgozott. 1847-ben öccse helyett ment a pozsonyi országgyűlésre, ahol beszédeivel gyorsan hírnevet is szerzett. A forradalomban nem vett részt, s egészen a kiegyezésig távol maradt a politikától.

   Mi, szabadkaiak könyvtára miatt lehetünk hálásak neki, mely halála előtt a főgimnáziumot, később pedig a városi könyvtárat gazdagította. Sok kötete elveszett az évek során, s csak sajnálhatjuk, hogy nem ismertük fel időben hagyatékának értékét.

   1879. szeptember 1-jén ünnepélyes rendkívüli közgyűlésre került sor a Pest szálloda nagytermében. Szabadka szabad királyi várossá való emelésének 100. évfordulójára emlékeztek az egybegyűltek: Gromon Dezső városi főispán, Mukits János polgármester, Petrich Mihály főkapitány, Hidegh Árpád, Kertész Nándor, Malachowszky László tanácsnokok, Szőreghi Antal főjegyző, Manojlovits főügyész, Lévay Simon főszámvevő, tisztviselők, egyházi személyek, a város polgárai. A köszöntő után dr. Zomborcsevics Vince városi képviselő tartott beszédet a város múltjáról.

  A Szabadkai Városi Könyvtár tulajdonában levő füzetecske digitalizált változata s benne Zomborcsevics beszéde elmeséli városunk történetét a kezdetektől 1879-ig. Kiderül, változott-e Szabadka fölrajzi fekvése, milyen kastély is volt az az épület, ahová a ferencesek költöztek a török hódoltság után, mikor költöztek ide a bunyevácok, milyen viták előzték meg a mezővárossá, majd szabad királyi várossá való válást, mikor érkeztek tanítók a településre, mennyi fizetést kaptak... Kiderül,  mivel rágalmazta meg Cvianov Péter Malecskovics Máriát 1743-ban, amiért nyilvánosan bocsánatot kellett kérnie, vagy mikor vette meg a község az első hintót saját használatára.

   A százéves jubileum ünnepélyes jegyzőkönyvének közreadásával Szabadka első említésének 625.  évfordulójára emlékezik az Életjel Kiadó.

 

 

Magyar László: Iratvallató

 

Magyar László (Hajdújárás, 1937 – Toronto, 1998)

 

        Az Életjel Szabadka első írásos említésének 624. évfordulóját tisztelte meg azzal, hogy az Olvasó elé tárta elektronikus formában a város leghívebb 20. századi kutatójának, Magyar Lászlónak az Iratvallató című kötetét.

A 625. évfordulóra kerül fel az Iratvallató többi kötete is, ezzel kíván hasznos időtöltés, szórakozás, tanulás lenni nekünk, kései utódok számára.  

    A külföldön szívrohamban elhunyt levéltáros utolsó kötete volt ez, melyet maga szerkesztett, s olyan írásokat válogatott bele, amelyeket fontos ismerni és megismerni. A nagytemplom repedése, a Szentháromság-szobor, a régi városháza, a gimnázium, a vasút, az itt élő egykori polgárok, iparosok, művészek, csetepaték, ünnepek – mind-mind visszatérő motívumai múltunknak és jelenünknek.

   Ünnepeljük e könyv olvasásával közös történelmünk 625. évét!

 

Magyar László: Tovatűnő évszázadok. Helytörténeti írások (1891–1942).  Iratvallató II.

 

Magyar László: Tovatűnő évszázadok. Helytörténeti írások (1391–1918).  Iratvallató III.

 

Magyar László: Tovatűnő évszázadok. Helytörténeti írások (1391–1945).  Iratvallató IV.

 

Magyar László: Tovatűnő évszázadok. Helytörténeti írások (1391–1918).  Iratvallató V.

 

Zolna Matijević: Szabadka 1860.

 

   1849. november 18-ától Szabadka a Szerb Vajdaság és a Temesi Bánság része, Temesvár központtal. Ez az ún. Bach-korszak, a szabadságharc megtorlásának ideje. 1860. december 27-ével ér véget ez az időszak, s a terület ekkor kerül vissza Magyarországhoz. Ebből az időből származik városunk érdekes leírása, melyet a Császári-királyi Helytartótanács részére állított össze Flatt Endre tartományi hercegségi biztos, későbbi polgármester, s a jelentés az ő kézírásában is maradt fenn.

    A dokumentum Szabadka topográfiai-etnográfiai leírása, képet ad a népességről, a közlekedési eszközökről, a palicsi gyógyvízről, a hegyek hiányáról, az állatállományról, az étkezési szokásokról, iskolákról, ünnepi szokásokról, babonákról. Érdekességként jegyzik meg, hogy Szabadkán a súlylökés a közkedvelt sport, s a város lakói olyan sok bort isznak, hogy habár terem itt elég szőlő, de behozatalra is szorulnak. Az érdekes leírásokat korabeli képek illusztrálják, ezáltal is közelebb hozva egy kort, mely méltatlanul háttérbe szorul a századforduló eseményei miatt. Pedig csak a múlt talajának gazdagsága adhat éltető erőt a jövőnek.

   A német nyelvű gót betűs írást az eredeti nyelven és magyar fordításban jelentette meg az Életjel 2011-ben, a város első említésének 620. évfordulójára.

   A leírás Ormos Zsigmond műtörténeti író, országgyűlési képviselő irattárában maradt fenn, melyet jelenleg a Temesvári Országos Levéltár őriz.

    A német szöveget Matijević Zolna, a Szabadkai Történelmi Levéltár levéltári tanácsosa fordította le.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Hicsik Dóra