Utószó
JELEN KÖTETÜNKKEL irodalmi élőújságunk fennállásának huszadik évfordulóján sokoldalú munkánkról adunk számot. Könyvünk az elmúlt hat esztendő alatt kifejtett tevékenységünket öleli fel, de egyben visszapillantást is ad a két évtized alatt megtett útra. Voltak nagy vállalkozások és voltak úttörő kísérletek; törekvéseink nemcsak Szabadka város, hanem a környező helységek szellemi életét is fellendítette. Elért eredményeink művelődési életünk különböző ágazataiban termékenyítően hatottak, táguló köreink tehetséges fiatal erőkkel népesítették be a kulturális és művészeti munka területeit.
KÉT IRÁNYBÓL megnyilatkozó visszangról is szólnak az itt közzétett írások. Az egyik, amellyel műsoraink hallgatói és kiadványaink olvasói között találkoztunk, amelyet a lapokban a folyóiratokban olvastunk, és a tömegkommunikációs eszközök közleményeiből hallottunk. Nemcsak a dicsérő hangú beszámolóknak adtunk helyet, hanem azoknak a bírálatoknak is, amelyek rendezvényeink vagy kiadványaink gyengeségeit tették szóvá.
HÚSZ ESZTENDŐ alatt az Életjel eddig összesen 353 nagy előadást rendezett, a Csáth Géza Kör 183 miniműsort tartott. E könyvünk hat év eredményeit összegezi. Az 1973-tól 1978-ig eltelt időszakban 146 nagy előadás megrendezésére került sor, fiataljaink pedig 98 miniműsort adtak. A nézők száma a nagy előadásokon meghaladta a negyvenezret, az előadók, illetve a szereplők száma viszont az ezerötszázat. Ha összegezzük a két évtized alatt megtartott előadások számát, akkor ez alatt az idő alatt a nézők száma megközelítette a százezret, a miniműsorokat mintegy huszonötezren nézték végig, pódiumunkon pedig több mint négyezren léptek fel.
A KOSZTOLÁNYI DEZSŐ IRODALMI SZÍNPAD ígéretekkel teli munkája szintén folyamatos volt. Az előadások számát a megalakulástól számított első öt évben huszonnégy plakát jelezte, azóta pedig harmincnégy előadást néztek végig az Irodalmi Színpad látogatói.
Az ÉLETJEL könyvkiadói tevékenysége az utóbbi években kiterebélyesedett, mert a miniatűrök sajtó alá rendezése mellett szerkesztőségünk 1973-ban megindította az Életjel Könyvek sorozatát. Az említett sorozatok elindítása óta 31 Életjel Miniatűr jelent meg, az Életjel Könyvekből 16 mű került az olvasó asztalára, és két évkönyv adott számot az irodalmi élőújság munkásságáról.
A DÍJAK ÉS KITÜNTETÉSEK fiatal előadóink művészi szintű teljesítményeinek maradandó értékű elismerései. Mivel az elmúlt hat esztendő alatt – ahogy a zsűri tagjai mondták – „éremhullás” volt, évek szerint számolunk be ezekről a hírünket mindegyre messzebb vivő eseményekről.
1973 – Pribilla Valériát a kísérleti színpadok Újvidéken megtartott tartományi fesztiválján Hangballada című estjével az igen nívós szemle legjobb női szereplőjévé nyilvánították.
A Jugoszláviai magyar Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjén Bajza Viktória a szép szövegmondásért második díjat kapott.
Ugyancsak ezen a találkozón Pribillla Valéria a Jugoszláviai Magyar Nyelvművelő Egyesület és a Képes Ifjúság különdíját kapta, a Becsén megtartott szavalóversenyen viszont a legjobbnak bizonyult.
Tiszta szövegmondásért Tapolcsányi Angélát második díjjal jutalmazták.
1974 – A Csáth Géza Kör fiatal előadói a Jugoszláviai Magyar Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjén Illyés Gyula Az éden elvesztése című oratóriumának művészi feldolgozásáért az első díjat kapták.
A prózamondók csoportjában Tapolcsányi Angéla a második, Czifra Erika pedig a harmadik díjat szerete meg.
1975 – Fiataljaink kitűnően felkészült együttese a Jugoszláviai Magyar Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjén Kassák Lajos Isten báránykái című színpadi játékáért az első díjat nyerte el. Színjátszóink hét kiváló együttes versenyéből kerültek ki győztesen.
A nagy elismerésben részesült együttesből Czifra Erika megkapta a legjobb női alakításért járó első díjat, a második díjat pedig Bakota Árpádnak ítélték oda. Pausity Olgát a Képes Ifjúság különdíjával jutalmazták.
A színjátszók Bajmokon megtartott községi szemléjén Kecsenovics Mária és Sziráczky Katalin elismerő oklevelet kapott.
A Jugoszláviai Középiskolások Magyar Nyelvű Vetélkedőjén Tapolcsányi Angéla a második lett prózamondásban.
1976 – Az amatőr színjátszók bajmoki szemléjén a legszebb színpadi beszédért járó díjat Vécsi Judit kapta, Sziráczky Katalint és Tomek Bélát dícsérő oklevéllel jutalmazták.
1977 – A bajmoki szemlén a bírálóbizottság Sáfrány Imre Magellánját a Kanizsai Tiszai Játékokon való bemutatásra ajánlotta. A szereplőket oklevéllel jutalmazta, Horváth Emmának pedig odaítélte a legjobb amatőr rendezőnek kijáró értékes díjat.
Vécsi Juditot a középiskolások becsei vetélkedőjén versmondásáért, a Jugoszláviai Magyar Nyelvművelő Egyesület községi vetélkedőjén viszont prózamondásért első díjjal jutalmazták.
1978 – A Csáth-breviárium lelkes szereplői közül Dankó Ágnes kiemelkedően értékes színészi alakításáért a Bajmokon megtartott előadás alkalmával oklevelet kapott, Horváth Emma rendező pedig az új színpadi formák kereséséért érdemelte ki a zsűri által oklevélben kifejezett elismerést. Ugyancsak az idén az Andersen meséi című produkciónk eljutott a kísérleti színpadok pancsovai szemléjére.
Legjobb szavalóink minden évben eljutottak a legrangosabb versmondó találkozóra, a köztársasági szavalóversenyre. Ezen a nagy vetélkedőn Kecsenovics Mária 1975-ben, Sziráczky Katalin 1976-ban, Vécsi Judit 1977-ben és Pajor Gizella 1978-ban érvényesítette előadói készségének kiemelkedő erényeit.
Az említett időszakban még egy rangos elismerésben részesültünk: 1974-ben megkaptuk a jugoszláviai magyar irodalmi életben végzett kiemelkedő tevékenységért járó Szenteleky Kornél-díjat.
SIKEREKRŐL ADTUNK SZÁMOT, de ezeket az igazi sikereket nem tudtuk vona elérni, ha igazán lelkes közönségünk nem áll mellettünk minden esténken, akkor is, amikor egészen merész, új vállalkozással leptük meg hallgatóinkat. Minden kezdeményezésünkhöz elsősorban közönségünktől kaptuk a támogatást, s rendezvényeink, kiadványaink általa tudták megteremteni azt a visszhangot, amely ma is élteti.
AZ ELMÚLT ÉVEKBEN IS minden igyekezetünk arra irányult, hogy munkánkkal Szabadka, környező vidéke és tartományunk szellemi életét érleljük tovább az újabb és mindig újabb közlési formákkal, hogy a könyv ne maradjon csukott könyv, a színházi nézőtér, a koncertterem néptelen. Hogy ezt a munkát elvégezhettük, azt a szabadkai községi képviselő-testület, a művelődési önigazgatási érdekközösség és a Veljko Vlahović Munkásegyetem megértésének és támogatásának köszönhetjük.
Ez a könyv a szabadkai Pannónia Grafikai Műintézet dolgozói áldozatkészségének köszönheti időben való megjelenését. A munkavezetőknek, a gépszedőknek, a mettőröknek, a korrektoroknak ezúton is őszinte köszönetünket fejezzük ki. Úgyszintén a Birografika cinkográfusainak, akik kötetünk kliséit készítették.
A fényképek Brezsán Gyula, Dorman László, Fejes György, Főző József, Lazukics Anna, Magyar Zoltán, Pertics Lajos, Révész Tamás és Szabó Attila felvételei.
