Előkészületben

Csúszó Dezső Könyörgésünk színhelyei 6. A szabadkai kápolnák

Csúszó Dezső nyugalmazott mentőorvos több mint két évtizeddel ezelőtt kezdte el a szabadkai szakrális kisemlékek kataszterének elkészítését. Eddigi munkálkodásának eredményét öt kötetben jelentette meg a szabadkai Életjel Könyvek. Az első négy kötet az út menti keresztekről szól, melyeket Csúszó Dezső közkereszteknek nevezett el, ezt a meghatározást többé-kevésbé elfogadta a magyar néprajzi kutatás. Az ötödik kötetben a szakrális szobrokat, harangok, kálváriák regiszterét tette közzé. A nagy munkának, a befejező kötetnek, a kápolnák leírásának a megjelentetése maradt hátra.

A kápolnák feldolgozásában is a korábbi gyakorlatot követi a szerző: a levéltári adatokat, családtörténeti visszaemlékezéseket veszi számba. Ezek az épületek már nemcsak a művelődéstörténész, családtörténet szempontjából számottevők, hanem az építészettörténet szempontjából is fontosak, mert azok az építészék tervezték, akik a város arculatának a kialakításában is meghatározó szerepet játszottak: Titus Mačković, Salga Mátyás, Raichle Ferenc. Az utóbbi általa tervezett egyetlen szecessziós stílusú épületet lebontották. Sajnos nemcsak a „Kiserdő” közelében álló épület lett a szocialista bürokrácia áldozata, hanem a Bajai úton lévő kápolna is erre a sorsra jutott. Csúszó Dezső utolsó kötetében ezekre a nem kívánt történésekre is oknyomozó kutatókként keresi a választ.

Káich Katalin: Otthon a nagyvilágban II.

A vajdasági magyar irodalomban nagy hagyománya van az útirajznak, elég, ha Szenteleky Kornél Útitarisznyájára utalunk, az ötvenes évektől a nyolcvanas évekig pedig Székely Tibor lett az „útirajzíró”. Egyes szépírói opusokban is meghatározó szerepet kapott az utazás, elég, ha Szathmári István prózájára utalunk. Napjainkban médiaműfajjá is vált az útleírás, a fiatal utazók és befogadók kíváncsian fordulnak a tágabb perspektívák felé.

A kiemelt értékek és a sajátos látásmód alapján megállapítható, hogy az első hiánypótló kötet folytatását is kíváncsian várják az olvasók, akik nagy utazást tehetnek akkor is, ha erre egyébként kevés lehetőségük nyílik. Az útirajzok nagyon is beleillenek a tudományos munkával foglalkozó művelődéstörténész koncepciójába, az utazás ugyanis ezekben a szövegekben egyéni kutatásként, a megértéshez vezető útként, önreprezentációként, társadalomkritikaként és otthonkeresésként értelmeződik.

Magyar László: Történelmi helynévtár

Magyar László évtizedeken át volt a Szabadkai Történelmi Levéltár megbecsült munkatársa. Sokéves munkásságának az eredményét Zolna Matijević és Papdi Izabella tette közzé a Szabadkai Történelmi Levéltár folyóiratában, az Ex Pannoniában 2018-ban. Váratlan korai halála sajnos megakadályozta két fontos munkájának a befejezését, a levéltárban található XVIII. századi magyar szókapcsolatok gyűjteményének, illetve a vajdasági magyar történelmi földrajzi nevek gyűjteményének a megjelenését. A Szekeres László Alaptól kapott támogatásból eddig sikerült digitalizálni a szabadkai helynevekre vonatkozó szócikkgyűjteményét, a több kötetet kitevő történelmi helynévtár anyagát 2021-től kívánjuk nyomtatásban is megjelentetni, tekintettel, hogy Magyar László özvegye, Magyar Klára az Életjel Könyvekre bízta annak publikálását.