Bence Erika: Utazások Posztmonarchiában
Kulturális kontextusok – Elemzések, bírálatok a magyar irodalom köréből
A 27 szöveget (tanulmányokat és kritikákat) tartalmazó kézirat fejezetei műfaji és tematikai elvek mentén jöttek létre.
A Kulturális kontextusok című fejezetben olyan tanulmányok kaptak helyet, amelyek a kulturális párbeszéd és interkulturális kontextualizáció eljárásait vizsgálják irodalmi művekben: a magyar/vajdasági magyar és a szerb prózairodalomban. Itt szerepel a Fáklya-Világ című ismeretlen nagy- becskereki folyóiratot és szerzőjét, Guttmann Dánielt bemutató tanulmány, az 1933-ban Szabadkán napvilágot látott A fejnélküli ember című Farkas Geiza-regényről szóló dolgozat, amelyben a szerző azt vizsgálja, milyen európai, illetve amerikai kulturális kontextusban, hagyományok, illetve szövegközi kapcsolatok függvényében értelmezhető ez a viszonylag régi és elfelejtett vajdasági magyar regény.
Az Utazások Posztmonarchiában, Ex-Jugoszláviában című tanulmány a (vajdasági) magyar irodalom „átszálló” hőseit követi nyomon utazás- regényekben és -prózákban, rámutatva pl. Esti Kornél és Eduard Kiš vasúti ellenőr irodalmi diskurzusára Kosztolányi Dezső, Esterházy Péter és Danilo Kiš prózaírásában. E kontextusban esik szó Térey János Átkelés Budapesten című verses novellákat tartalmazó könyvéről, illetve Szálinger Balázs Fehérlófia című verses dráma(szöveg)könyvéről. A Fehérlófia kivételével, amely inkább „tetszhalott” műfajok – az eposz, a verses regény, a rituális szimbólumokat megjelenítő mítoszi mese és a nemzet születéséről szóló monda – elemeit tartalmazza, éleszti újra, valamennyi elemzett mű kozmikus, háborús vagy intellektuális összeomlás utáni állapotokat jelenít meg. A fejezet egy másik cikke Végel László Neoplanta avagy az Ígéret Földje című regényét mutatja be a két főszereplő (az író-elbeszélő és Lazo Pavletić fiákeres) által folytatott interkulturális párbeszéd vonatkozásában.
Az Utópiák kora fejezet olyan verses, illetve prózaregényekről, valamint novelláskötetekről szóló kritikákat tartalmaz, amelyeknek közös jellemzője, hogy Európa, illetve Magyarország jövőbeli állapotáról szóló, azt elképzelő (anti)utópiák nyernek bennük formát, elemzést olvashatunk Michel Houellebecq híres utópiájáról, a Behódolásról, kritikát Hász Róbert Ígéretföld című regényéről, Szvoren Edina Az ország legjobb hóhéra című novelláskötetéről, illetve Térey János A Legkisebb Jégkorszak című verses regényéről.
A Háborúk százada című fejezetbe sorolt könyvismertetők valóságos és fiktív naplókról szólnak; többek között olyan ismert személyiségek posztumusz megjelent naplóiról, mint Andrássy Ilona grófnőé, amely az első világháború eseményeit rögzíti, vagy Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni feljegyzései 1935-től 1946-ig. E fejezetbe sorolta a szerző két naplóregényről, Patak Márta A test mindent tud című, a második világháború vajdasági vérengzéseit tematizáló, illetve Sirbik Attila St. Euphemia című, a legújabb balkáni háborúk eseményeit egy szabadkai család életében megjelenítő művéről, illetve Danyi Zoltán A dögeltakarító című regényéről szóló kritikáit is.
A Hazugságok kora című fejezetbe sorolt bírálatok akár az előző fejezetekbe is sorolhatók (Sándor Zoltán novelláskötete kivételével); valós és fiktív naplófeljegyzésekből és levelekből építkeznek, a 20. század katasztrófáit jelenítik meg a háborúktól a népirtásokon, haláltáborokon át az atomkatasztrófákig. Spiró György Diavolina című regénye Makszim Gorkij életének története egy fiktív naplóba ágyazva, Schein Gábor Svéd című műve egy, az 1956-os forradalom után menekülttáborba, onnan pedig svéd nevelőszülőkhöz került fiú egzisztenciális kálváriájáról, identitásának összeomlásáról szóló regény. Az elárult Japán Ferber Katalin önéletrajzi ihletettségű feljegyzéseit, esszéit és rövidtörténeteit tartalmazza magyarországi és Japánban töltött életszakaszáról – nagy történelmi és társadalmi tablót mozgatva előttünk. Ugyanez a tablószerűség jellemzi a Spiró-regényt is. Sándor Zoltán novellái a műfajalkotó elemek gazdag eszköztárát mozgósítják.
A Kulturális kontextusokban közzétett kritikák jellemzője, hogy a legújabb magyar irodalom eseményeit követik; 2014-ben, 2015-ben, 2016-ban és 2018-ban napvilágot látott könyvekről készültek.
(Előhang)
Kiadás éve: 2018
Műfaj: tanulmányok, kritikák
