Csík Mónika: Nincs rajta gatya
Állati állatsoroló
Az egyik legtermékenyebb vajdasági magyar költő, Csík Mónika örvendezteti meg a gyermekeket újabb verseskötettel, a Nincs rajta gatya – Állati állatsorolóval. Jóllehet az eddigiek (Mákvihar – zEtna Kiadó, 2011; Miféle zergetoll? – zEtna, 2015; Hangyafarsang – Életjel Kiadó, 2020) sem „árultak zsákbamacskát” – költészetének fülbemászó ritmusa és zeneisége, gazdag és fordulatos szókincse, bájos humora, vidám és tréfás jellemrajza mindig kedvenc olvasmányunkká tették e műveket. A versmondó versenyeken gyakran elhangzanak ezek a költemények. Különösen az alsós korosztályú gyerekek repertoárján szerepelnek eme versek, ami azt jelenti, hogy a tanítók is előszeretettel lapozgatják köteteit, és szemezgetnek-válogatnak az őáltala felkínált gyermekirodalomból.
A Nincs rajta gatya – Állati állatsoroló számomra mégis igazi meglepetés! A „tréfát”, azaz a „humort” a szerző egy magasabb szintre emeli a limerick versforma alkalmazásával. Az eddigi megszokott, szabad rímes szárnyalás kötött formává merevedik, ám a helyzet- és jellemkomikum a „feje tetejére áll”, vagyis abszurddá, hihetetlenné válik. Mondhatnánk: afféle mondókává. Hogy a 25 versszakból álló versciklusnak mégsem ez az olvasata, az elsősorban a témaválasztásnak köszönhető. Az állatvilág különc figurái járulnak elénk, messzi vagy közeli tájakról, meghökkentő, fordulatos „élményeikkel”. Ki gondolná, hogy a sas csak akkor mérges, ha étele itt-ott férges?! Hogy egy gyík férjezett?! Az őznek a tompora pörge, mert sokat sportol?! Hogy egy ló sok viszályt teremt?! A pók legyet fogni túl gyáva?! A szú pedig egy kéményben tanyázik?! No és az eb épp Nápolyban eszi a desszertet?! Ki tudja, talán épp nápolyi masztiff?
A huszonöt állatfigura mellett 25 településnév – illetve két ország! – is felbukkan: Palics, Bhután, Ludas, Nápoly, Ada, Orom, Baja, Hongkong, Becse, Dorog, Gyála, Pécel, Tóba, Pacsa, Tököl, Párizs, Mérges, Mohol, London, Zombor, Bugyi, Szaján, Csenger, Kuba, Horgos… Tehát robogóra fel! Aki akar, kalandozhat, felfrissítheti földrajzi ismereteit, képzeletben bejárhatja legalább a jól ismert hazai tájakat.
A szerző az állatvilág jelentőségére igyekszik felhívni a figyelmet. Az állatokat természeti környezetükben, ismert hétköznapi szituációkban rajzolja meg. Az ábrázolt mikrovilágok az emberi territórium kivetülései, és az állatvilág iránti odafigyelésre, a természeti egyensúly betartásának fontosságára utalnak. A versek ugyanakkor túl is mutatnak az állatvilág témáján, és bizonyos emberi jellemek, tulajdonságok is hangsúlyossá válnak bennük (pl. a házastársi perpatvar, a falánkság, a lustaság stb.), természetesen némi élccel és humorral tetézve.
A limerick versforma könnyen olvasható és befogadható, az állatok szerethetők, rövid élményeik pedig megnevettetnek, szórakoztatnak bennünket. Ez az állatsoroló provokatív, meghökkentő, vicces, bájos, elgondolkodtató, rejtélyes, tanulságos, ismeretterjesztő… Egyszóval: állati jóóóóó! Bátran ismerkedjünk meg tehát a gém, a jak, a rák, az eb, a lúd, a szú, a sün, a méh, a ló, a fürj, a pók, a nyúl, a tyúk, a hód, a kos, a borz, a sas, a juh, a moly, az őz, a strucc, a küsz, a légy, a nyuszt és a gyík nem éppen „hétköznapi” életével.
A kiadvány játékos, vidám hangulatát fokozzák Janovics Erika színpompás rajzai, amelyek nemcsak illusztrálják a verseket, hanem továbbgondolásra is késztetik az olvasókat. A szerzőpárosnak immár ez a negyedik közös munkája, és együttműködésük hasonlóan gyümölcsözőnek ígérkezik, akár az eddigi közös kiadványok, amelyek közül a Pópopó és Totyka kiérdemelte a legszebb vajdasági magyar gyermekkötetnek járó díjat 2014-ben, valamint a Fehér Klára Irodalmi Díjat 2015-ben.
(Molnár Krekity Olga: Robogóra fel!)
Műfaj: gyermekversek
Kiadás éve: 2022
