Deák Ferenc: Légszomj

    A Légszomj valóban néhány párhuzamosan futó síkból tevődik össze. Egyes vonatkozással családdrámára emlékeztetnek, ilyen az apa harca a fiával, a fiúk egymás közötti küzdelme. Általában nem sematizált figurákat kell látnunk Deák művében. Az apa például amellett, hogy a patriarchiális élet, a zsarnokság összes jegyeit magán viseli, aggódik is a családért. Deák alakjai emberiek és összetettek. Van bennük tragikum és szépség. A másik sík egy történelmi pillanat megragadása. A háború utáni idők jellegzetességeit írja meg Deák, nyilvánvalóan azzal a szándákkal, hogy megszabaduljon tőlük, de az előzmények, a fasizmus lidércnyomásaitól is. Ha itt vádról beszélhetünk, akkor az elsősorban önvád: hogyan éltük át, és hogyan álltunk helyt a közelmúlt eseményeinek forgatagában. Ezt a történelmi pillanatot kellett megfognia, végre megírnia, mert a mai ember, mindannyian, magunkban horduk nemegyszer alázat, kisebbrendűségi érzés formájában, s csak akkor szabadulhatunk tőle, ha kimondjuk. A darab harmadik síkját egy sajátos vajdasági élettér jelenti. Az a tér, amelyben kevert lakosság él, s amelyben mindenki mindenkinek ki van szolgáltatva. A feszültség tehát kölcsönös. A negyedik vonulat a parasztság ábrázolása azzal a csöndes szemrehányással, hogy őket is sújtotta a háború, noha nem ellenük folyt.

Ezek a síkok egymást keresztezve, metsztve vannak jelen a Légszomjban.

                                                                                                                      (Ágoston Mihály recenziója)

Műfaj: dráma

Kiadás éve: 2009