Dudás Károly: Ketrecbál

    Kíváncsian és, bevallom, némi szorongással várom a kritikát a Ketrecbálról, Dudás Károly kisregényéről, amelyet én nagy élvezettel olvasgattam. Nem egyszerre, mert ahhoz túl tömény próza ez énnekem, hanem apránként, oldalanként, vagy legföljebb fejezetenként, ha olykor magával ragadott a cselekmény sodra. És ott éreztem magam a bácskai tanyavilágban, időtlenségében és a mában, a magyar finitizmus szépséges élőképei között. Cirkusz, kocsma és temető elmosódott határmezsgyéin, valami olyan duhaj reménytelenségben, hogy belefájdult a szívem. Amivel külön megörvendeztetett a KETRECBÁL, az az író őszintesége. Hogy olyan eseményeket is érint, amelyeket a vajdasági magyar irodalom eddig óvatosan megkerült, de amitől persze az életből és az emlékekből nem tűntek el ezek az események. Az érdekeltekből, mint ebben az esteben, meg különösen nem. Miért? Mert önkényeskedő finánc meg furfangos parasztasszony éppúgy volt, mint beszolgáltatás, s a földön élő ember zúgolódása az adó ellen, ami már szinte hagyomány. És ő hagyja, hogy parasztjai nyíltan, olykor a kifakadás túlzásával beszéljenek róla. Az indulat erupciója hozzátartozik a drámai jelenetek sűrű légköréhez, s ha Dudás Károly nem hagyja elkenni, hanem kicsit talán még szaporítja is a féktelen kitöréseket, az mondjuk írói természet dolga és hozzátartozik egy kicsit a magyar próza népi változatához. S épp itt érzem én Dudás Károly erejét: írásainak szinte folklorisztikai hitelében. Mert nemcsak tartalomban, balladás hangvételében is lenyúlnak, érzésem szerint, gyökerei az itteni magyar élet mélységeibe. Magó Gellért „idegenbe szakadt honfitársunk” látogatása csak alkalom a közelmúlt újraéléséhez, a cirkusz meg ellenpont, játék és ürügy. És az az alkalomteremtő tényező, amelyhez talán a Tanyaszínház vándorútjain merítette ihletét az író. És egyben dementia a fentiekhez, mert Pávaszem kisasszony meg Vitéz László megjelenése bábszínházzá alakítja időnként ezt a nehéz paraszti életet. Hogy aztán majd az Engelmann lánnyal az egész bácskai földbirtokosvilág árnyéka vetődjék rá, s a mesét a valóság fényével ragyogja be. Mindezt a kritika majd alaposabb elemzéssel fogja elmondani, ha nem is ért egyet mindazzal, amit itt mondtam. De remélhetőleg salvus conductust ad Dudás Károly kivételes epikai tehetségének. Legalább ezt szeretném remélni a hozzáértő kritikától, vagyis a fenntartás nélküli elismerést, miközben nem bánom, ha műfaji kérdéseket taglalnak a regénnyel kapcsolatban és szerkezeti kulcsproblémákat feszegetnek. Csak azt ismerjék el, hogy kivételes produkció a KETRECBÁL, Dudás Károly regénye.

                                                                                                                        (Herceg János recenziója)

Műfaj: regény

Kiadás éve: 2010