Garay Béla: Magyar műkedvelők az őrhelyen

    Garay Béla Szabadkán született 1897-ben. Tizenhat évesen, 1913-ban szegődött el segédszínésznek. Viola, az alföldi haramia című darabban láthatta először a szabadkai közönség, ugyanabban az évben Szigligeti Ede Liliomfijában már a címszerepet játszotta.

Az első világháború alatt, majd az ezt követő időkben is vidéki színész, rendező, ám huszonegynéhány évesen már színházigazgató, színházi lapszerkesztő. A húszas évek elején Pécsett működött. Itt keresték meg 1924-ben a szabadkai magyarok kulturális vezetői: jöjjön haza, vezesse a Népkörben az amatőr színtársulatot. 1924 szeptemberében szegődött az egyesülethez, s ott tevékenykedett 1941 áprilisáig.

1945-ben a szabadkai Népszínház alapítói között találjuk. Játszott, rendezett, színiiskolát szervezett. Figyelő szemével egy életen át követte a Népkör műkedvelőit. Számtalan színháztörténeti tanulmányt írt vidékünk színjátszásáról. Utolsó nagy vállalkozása a Népkör történetének megírása volt a kezdetektől 1971-ig. Terjedelmes, nagy műve a Népkör 100 éves évfordulójára elkészült, az ünnephely méltó címet is adott munkájának: A jugoszláviai magyar kultúra bástyája. A Népkör amatőr színjátszóinak története.

Mai szemmel nehezen tudjuk kitudakolni, hogy mi zavarta az éber szerkesztők figyelmét. Garay munkája ugyanis kéziratban maradt, nem akadt kiadója a szerző 1987-ben bekövetkezett haláláig.

                                                                                                (Részlet Beszédes Valéria utószavából)

Műfaj: művelődéstörténeti tanulmány

Kiadás éve: 2012