Huszka Árpád: Kontra Ferenc írói munkássága

   Kortársként, a szerző (Kontra Ferenc) állandó olvasójaként és kritikusaként meglepő és a fiatalság ábrándjából kijózanító élmény volt szembesülni Huszka Árpád monográfiájával, amelyben Kontra Ferenc műveiről szól az egy nemzedékkel fiatalabb olvasó szemszögéből. Meglepetés, hiszen szemem láttára alakult a méltatott szerző életműve, mégis más mutatott rá, hogy bizony, elérkezett a részösszegzés ideje.

    Ugyanakkor milyen jó tudni, hogy vannak, akik minden egyéb külső hatást (életkort, barátságot, restséget stb.) figyelmen kívül hagyva vállalnak föl lényegbevágón fontos föladatokat. Kontra Ferenc alkotói életművének egyetlen szövegen belüli megvilágítása ilyen fontos, és túlzás nélkül mondhatom, megkerülhetetlen vállalkozás.

     Magasra tartom, hogy a monográfia szerzője nem időrendi sorrendben tárgyalja Kontra Ferenc műveit, hanem saját koncepciót állított föl, ami mentén közvetlenül és célra törő gondolatszövéssel fejti ki Kontra prózavilágának egyik, leginkább jellemző irányvonalát, azt, hogy a lírai költő alanyi világa az elbeszélések külső narrátorának elbeszéléseiben hogyan váltott át epikai hőssé: az elbeszélés főhősévé. Külön említésre tartom méltónak, hogy Huszka Árpád teljes életműben gondolkodott monográfiája megírása során, szem előtt tartotta Kontrának a gyermekirodalomra és a horvátországi magyar irodalomra reflektáló alkotásait, kezdve a meseadaptációktól az átfogó, monumentális irodalomtörténeti olvasókönyvéig.

     A magyar, ezen belül a horvátországi és a vajdasági magyar irodalom egyik legfontosabb kortárs alkotójának életműve a számos, kisebb lélegzetű megközelítés után Huszka Árpád munkájában válik áttekinthetővé és értelmezhetővé, ezért fontos.

                                                                                                                      Fekete J. József recenziója