Sarnyai Béla: A zarándok
A szerző a népi epika sajátos formájának kiváló művelőjeként igaz történeteket vet papírra. A műfaj nem ismeretlen a folklórtudományban, már a XIX. század végén, a huszadik század elején Kálmány Lajos is gyűjtötte ezeket. Tekintettel arra, hogy abban az időben, amikor ugyan már temették a variációkban terjedő műfajokat, a mesét, a mondát, az anekdotát, mivel a Temesközben jócskán tudtak népmeséket, ezeket a történeteket nem válogatta be könyveibe. Az igaz történetek gyűjtésére a XX. század második felében figyeltek fel a kutatók. A népi tudásnak ezt a műfaját mifelénk Burány Béla tartotta fontosnak, az általa gyűjtött erotikus és nem erotikus történeteket több kötetben közzé is tette. Az utóbbi időkben Fehér Mária és Kószó Ferenc a verbicai tréfás történeteket gyűjtötte kötetbe, és adta közre Egyházaskér a szívünkben címmel. Gergely József pedig a Jázován gyűjtött szövegeit publikálta a Magyar Szó kiadásában.
Sarnyai Béla eddig három könyvet jelentetett meg: Az életművész (2010), A nagy kalandor (2011) és A zöld szemű szörny (2013). A kötet szerkesztői, Pató Imre és Weiss Zoltán ezeket az írásokat nem a folklórtudomány szempontjából vizsgálták, hanem a szépirodalom műfajai közé sorolták, és novelláknak tekintették. Természetesen Sarnyai írásait ilyen szempontok alapján is vizsgálhatjuk, hiszen a hősei nem a népköltészetből ismert legkisebb királyfi, a szegény ember legkisebb fia, a buta férfiak meg a még butább asszonyok sorából valók. Valóságos alakjai voltak ők szűkebb környezetüknek, amikor életük egy fordulóján – esetleg egész életükben – olyan dolgok estek meg velük, amelyek mások számára is érdekesek lehetnek. Olyan örök emberi igazságokra emlékeztetnek bennünket, melyek többnyire a tréfás mesék sajátja, még akkor is, ha a Sarnyai-féle mesék legtöbbjének nem tréfa, móka az alapja.
A szerző a XX. századi történetmondás sajátos műfaját műveli. Olyan eseményeket jegyzett fel, melyek egy bizonyos korszakban közszájon forogtak, a hősei pedig valóságos személyek voltak. Az olvasó ezúttal már a negyedik kötetét lapozgathatja. A témák a közelmúlt mindennapjairól szólnak, azokról az eseményekről, melyek Kanizsán történtek meg. Ezek az események viszont bárhol, bárkivel megtörténhettek, ezért lesznek így igaz történetek, melyek a folklórtudomány számára is adnak elgondolkodtató szövegeket. A legújabb korunk kisemberének a kitörési vágyáról szólnak ezek az elbeszélések, aki abban reménykedik, hogy sikerül felülkerekednie a szürke hétköznapokon, sikerül neki nagyot alkotni, ami csak keveseknek adatik meg. A nagy kérdés az, hogy amíg végigjárják életük zarándokútját, hogyan jutnak egyről a kettőre. Erre a sikerre vágyik a népmesékben is a szegény ember legkisebb fia.
(Dévavári Beszédes Valéria)
Műfaj: igaz történetek
Kiadás éve: 2020