Sirbik Attila: Szajkó István portré

Leheletfinom gubancolódás

   Szajkó István művészete bizonyos képzőművészeti irányzatokkal, stílusokkal érintkezik ugyan, de egyikbe sem sorolható be, felülemelkedik ezeken. Ezt a lebegésszerű felülemelkedést – amelyben alkotói habitusa is tetten érhető – kívánja körbejárni, mélységeiben feltárni a művészetről születő kismonográfia. Tájképei kifinomultan egyensúlyoznak az absztrakció és a figurativitás határmezsgyéjén, formái tónusokba olvadtan dematerializálódnak.

A vidék emlékezete is megjelenik ezeken a képeken: kiolvashatóvá válik a galambpiac minden egyes figurájával és életképével, vagy a biciklivel igyekvők monotóniája. Egy egész sor hangulat vetkőztethető ki, melyek által leírhatóvá válik egy város, egy vidék atmoszférája, rezgésszáma. A kötet tengelyét képezi az alkotóval készült mélyinterjú, amely élményszerűen beszélteti Szajkót a kezdetektől napjainkig. Mivel képein ott kísértenek mind a szabadkai hétköznapok, mind a zágrábi egyetemi évek, mind pedig mestereinek hatásai, vagy éppen a lókúti vertikális táj hangulatai, a beszélgetés feltárja azokat a konkrét életképeket, emlékeket, városi és vidéki történeteket, amelyekből akotásai absztrahálódnak. Emellett megmutatja és értelmezi azt is, hogy hogyan lesz a konkrét valóságból, egy-egy meghatározott városi motívumból modern jel, hogyan lehet a városi idillt és romantikát önmagában megtartva festészetté, festészeti jellé emelni. Tehát egyszerre bontakozik ki egy alkotói életkép és egy saját festői világ, illetve a kettő egybejátszásai és összeütközése is.

                                                                                                                (Részlet a szerző előszavából)

Műfaj: képzőművészeti tanulmány és interjú

Kiadás éve: 2011