Szabadka város királyi várossá lett emelésének százados évordulója alkalmából 1879. évi september 1-én tartott ünnepélyes rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve

   Kosztolányi Dezső és Csáth Géza még meg sem született, a városi könyvtár sem alakult még meg, és a Bácsmegyei Napló első száma sem került még a nyomdába, amikor a városi közgyűlés 1877. április 26-án határozatot hozott arról, hogy alkalmazkodva a kor magyarországi normarendszeréhez, Szabadka szabad királyi várossá nyilvánításának századik évfordulójára megjelentetik a helység monográfiáját. [...]

...a jeles centenáriumi évfordulóra nem jelenhetett meg a város múltját feldolgozó monográfia. [...]  

   Ilyen előzmények után, a város döntéshozói önmagukat lépéskényszerbe hozva, már nem engedhették meg maguknak, hogy a centenáriumi ünnepélyes megemlékezés egy tudományosan nem megalapozott visszatekintőre korlátozódjon. Hogy hogyan esett a választás Zomborcsevics Vincére, eligazító dokumentumok híján egyelőre a múlt titka marad, arról azonban több adatunk van, hogy miért éppen őt kérték fel. [...]

   Emlékbeszédének fontosságát azonban mégsem a hivatkozások adják, hanem elsősorban az, hogy Iványi István napjainkig megkerülhetetlen monográfiájának 1886-os kiadása előtt hét évvel tett kísérletet arra, hogy tömören – amennyire egy ünnepi közgyűlés keretei engedélyezik – összefoglalja a város történelmi múltját, és megrajzolja etnikai térképének alakulását. Igazi jelentősége pedig abban van, hogy feltárta és bemutatta azokat az ok-okozati összefüggéseket, politikai háttérmegfontolásokat és viszonyrendszereket, amelyek a város irányítóit, illetve a császári udvart 1743-ban előbb a mezővárosi, majd 1779-ben a szabad királyi státus kérvényezéséhez, illetve megadásához vezették.

      Ebből a megközelítésből szemlélve – vidékünk vonatkozásában – a rendelkezésre álló rövid idő és a hiányos levéltári források feldolgozása ellenére úttörő tanulmányról beszélhetünk. Szerzője túlhaladt az események – általa vélt – tárgyszerű leírásán, illetve felsorolásán, és elsősorban – a mai modern történetírás egyik alapkövetelményének megfelelően – az ok-okozati viszonyrendszer motivációira, illetve reflexióira kívánt választ adni hallgatóságának, későbbi olvasóinak a rendelkezésére álló eszközökkel, mellőzve az általa ekkor már ismert Dudás-féle monográfia anyagát.

                                                                                                    (Részlet Dévavári Zoltán utószavából)

Műfaj: ünnepi beszéd, tanulmány

Kiadás éve: 2013